Életem során sok-sok emberrel találkoztam, akik abszolút mást gondoltak a programozásról vagy a fejlesztőkről, mint ami valójában az igazság. Így most gondoltam összeszedek néhányat a leggyakoribb állítások közül, amik szerintem nem állják meg a helyüket.

A legtöbb ember úgy képzeli el a programozót, ahogy az akciófilmekből ismeri. Tehát két féle típus van: a vézna, törött szemüvegű srác (akiből soha nem lesz pókember), vagy a nagyobb darab, aki star wars rajongó.  Mindegy melyik, ő nem a főhős szokott lenni, hanem egy olyan elvont figura, akiről süt, hogy nem is ezen a földön él. Annyira nem, hogy igazából egy szöget nem tudna everni, hiszen ő csak a számítógép világában penge. Tehát valami olyan létformának tekintik, aki számítógép nélkül nem is tudna létezni.

Na most a valóság az, hogy annyira nem sok ilyen arcot ismerek. Biztos van valami alapja egyébként, de az általam ismert programozók többségének olyan hobbijai vannak, mint a sikló ernyőzés, futás, falmászás, síelés, túrázás, stb. Szóval leginkább elég aktív sportok, amik valamelyest kompenzálják a számítógép előtt ülést. A többség műszaki beállítottságú, ami pont azt jelenti, hogy imád fúrni-faragni. A többség az áltagnál hasznosabbnak bizonyult egy kerti-tó építíésnél. Szóval ezt az akciófilm szemléletet cáfolnám!

Tisztázzuk először ki mit nevez száraznak, mondjuk egy tananyag esetében. Én azt hívom száraznak, amikor egy anyagban nincsenek összefüggések. Az lényegtelen, hogy azért nincs, mert a tananyag szerzője nem látja meg az összefüggéseket, vagy egyébként sem nagyon fedezhető fel. Az ilyen anyagokat nem szívesen tanulja szerintem senki, mivel le kell ülni, és be kell magolni, amiben persze van aki jobb és van aki rosszabb.

Nos a programozás önmagában ennek szöges ellenkezője. Itt folyamatosan gondolkodni kell. Egy programozási nyelv elkészítése során rengeteg döntést hoztak meg, amik egy gondolatmenetet alakítottak ki, és ezt kellene felvennünk. Viszont ha valaki szeretné megérteni, akkor minden ilyen döntés logikusan következik, de legalábbis észérvekkel indokolható. Ez nem gépírás, itt folyamatosan valami következik valamiből. Így én ezt nem tudom szárazként kezelni.

A másik amit néha érvként hallok, hogy a programozás nagyon monoton. Ez a gondolat szerintem abból adódik, hogy a programozás egy számítógép előtt végzett tevékenység, és egy irodában ülni monoton. Viszont ettől vonatkoztassunk el egy pillanatra (mivel egyébként is sorra zárnak be az irodák). A programozás egy roppant kreatív munka. Igen, nem írtam el, tényleg az. Ez szinte mindig arról szól, hogy építünk valamit. Nekünk kell kitalálni mindent: azt hogy az a programunk hogyan nézzen ki, azt hogyan fogják használni és azt is, hogy hogyan fog működni. Ez azért nem olyan, mint ha gépírással töltenénk a napjainkat, inkább olyan, mintha egy üres lapra rajzolnánk valamit.  A legtöbb ember számára ez elképzelhetetlen, mert sosem próbálta, de higyjetek nekem, ez bizony izgalmas is tud lenni.

Én nem az az ember vagyok, aki azt bizonygatja, hogy az ő szakmája a legfontosabb, legnehezebb, legértékesebb. Jól programozni csak annyira nehéz, mint bármelyik másik szakmát jól végezni. Azért nem elkezdeni egy szakmát, mert nehéznek tűnik nem túl bölcs taktika.  De miért tűnik nehéznek?

Érdekes, hogy ki mit nevez könnyűnek vagy nehéznek. Általában azt gondoljuk könnyűnek, amit soha el se kezdtünk és semmi tapasztalatunk nincs benne. Például a legtöbben azt gondolják zenésznek lenni baromi könnyű. Azonban ha megkérnék valakit, hogy tanuljon meg 50 számot gitározni, lekűzdhetetlennek tűnő feladat elé állítnék bárkit, aki még nem gitározott és azok többségét is, aki már gitározott.

Az informatikával ezzel szemben ma már mindenki találkozott. Az emberek többségének egybehangzó véleménye pedig az, hogy nem értik, hogyan működik, sőt leggyakrabban nem is működik, tehát nehéz. Ettől függetlenül a programozás nem nehezebb, mint egy átlagos szakma, folyamatos tanulást igényel, és fogékonyságot. Nem kell ismerned minden program működését, és nem is kell az informatika egészéhez értened. Mindenkinek érdemes ismerkednie vele, és az élet bármely területén hasznosnak bizonyulhat.

Sokakban az a kép él, hogy a programozás egy fajta matematikából kialakult izé. Hiszen itt számokkal dolgoznak, nem? Csupa nulla meg egyes az sgész… Nos a valóság az, hogy a programozás már rég nem csupán nullák és egyek sorozata, és a programozók többsége nem találkozik az aritmetikai művleteknél (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) komolyabb matematikai művletekkel. Ráadásul ezeket se neki kell kiszámolni, hiszen ott a számológép.

Van a programozásnak ugyan olyan ága, ahol matematikát kell használni. Ez azonban többnyire azért van, mert a programozás egy alkalmazott tudomány, tehát felhasználjuk. Így ha valamilyen matematikához közel álló területre szeretnénk alkalmazni, mondjuk valamilyen tőzsde elemzést szeretnénk lefejleszteni, akkor bizony kell matekot használni bőven. Azonban erre minket senki nem kényszerít. Így abszolút nem elvárás, hogy egy programozó jó legyen matekból, ha nem olyan területre készülünk, ahol ez fontos, az állásinterjúnkon sem fog senki matekról faggatni.

Ez már sokkal inkább tévhit a szakmában, a laikusok ezen nem szoktak tanakodni. A lényeg, hogy a programozás oktatás a legtöbb iskolában a villany karból vált ki (ha kivált egyáltalán). Ezáltal az informatikusoknak rengeteg villanytant kell tanulni, majd sok mindent arról, hogy miből áll össze egy számítógép, processzor stb. De mennyire fontos ismeretek ezek?

Egy programozónak abszolút irreleváns, hogy a számítógép árammal működik. Ezt azért szögezzük le. A programozó nem fogja szét szedni a számítógépet, hogy megvizsgálja jó helyre töltődött-e a programja, nem fog csavarhúzóval turkálni a gépben, sem újra forrasztani az alaplapot, ez teljesen más szakma. Az igazság, hogy az operációs rendszereket pont azért találták ki, hogy minél kevesebbet kelljen tudnunk a konkrét megvalósításáról a számítógépnek. Azért, hogy el lehessen vonatkoztatni egy konkrét hardver konfigurációtól, és ugyanúgy lehessen programozni két különböző számítógépet. Ezért egy programozónak nem hátrány persze, de abszolút nem szükséges feltétele, hogy tisztában legyen a hardverek pontos működésével.

A 21, században (tőlünk nyugatabbra) nagyon felkapott téma lett ez a gender kutatás. Bevallom ami ilyen téren történik, azt néha túlzásnak is tartom (nem véletlen, hogy nem a szén bányában kutatják a nemek arányát). Sok helyről hallom, hogy állásinterjúkon is előnyben részesítik a nő nemű fejlesztőket, hogy javítsák a nemek arányát. Én egy fejlesztőt azért alkalmaznék, mert jól fejleszt, és nem azért mert éppen nő vagy férfi.  Viszont ott az érem másik oldala is. Miért van több férfi fejlesztő?

Magyarországon még mindig erősen él az a szemlélet, hogy a lányok a humán, míg a fiúk a reál tárgyakban erősebbek. Őszintén nem tudom van-e ennek bármilyen tudományos alapja. Szerintem ha valaki egész életében azt hallja, hogy nem jó valamiből, akkor egy idő után egyszerűen csak elhiszi. Ezért sokkal nehezebb egy lánynak egy reál szakot elvégezni (és nem azért, mert ne lenne képes rá). Ismerek lányokat, akik ezen negatív előítéletek ellenére is meg tudtak tanulni programozni, és csak remélem, hogy ez elindít valamit a szakmában. Szerintem egy lány pont akkora eséllyel indul neki a szakmának, mint egy srác.

Minden bizonnyal a fejlesztők többsége szerint legsokkolóbb tévhitről fogok szót ejteni. Mivel a programozás most talán a legkeresettebb hiányszakma, ezért gomba mód törtek elő a különböző gyorstalpaló, átképző tanfolyamok, amik azt hirdetik, hogy fél-egy év alatt programozót faragnak belőled (legyél te pincér, vagy sajtkészítő). Ráadásul mivel a programozói bérek jelentősen magasabbak az átlagnál, erre igény is mutatkozna a túl oldalról.

Azért ebbe gondoljunk bele. Én azt szoktam mondani, hogy a fradi sem indít focista gyorstalpaló képzést, pedig ott is magasak a fizetések (igaz nincs hiány focistából). Az még csak hagyján, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik. Az viszont belátható, hogy mindenkinek más idő kell ahhoz, hogy bele tanuljon a szakmába.

Van aki tényleg eljut addig egy év alatt, hogy egy cégnél kezdhet, de a többségnél ez hosszú idő lesz. Egy programozó általában olyan 4 évig tanulja a szakmát, majd elmegy egy céghez, ahol kb 5 év után már kezd alakulni, majd élete végéig tanul. Ez a szakma sokkal gyorsabban változik, mint a szakmák többsége, így folyton tanulni is kell majd. Senkit nem akarok elkeseríteni, de ez egy pont olyan szakma, mint az ács, vagy az építész. Még ha fel is épített valaki egy házat, az azért nem azt jelenti, hogy profi benne, és azzal a tudással el is tud majd helyezkedni.

Érdekel a programozás? Fordulj hozzám bizalommal!

Hogyan kezdjünk neki? Első körben érdemes egyeztetni, hogy pontosan milyen céljaid vannak a programozással. Mire szeretnél felkészülni, mikorra, és milyen szinten jársz most. Ezt követően kitaláljuk milyen módszerrel és sebességgel tudunk haladni. Várom emailedet!